Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 33 találat lapozás: 1-30 | 31-33
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

2008. október 1.

Szatmár megyében Toma Betea júniusban megválasztott polgármester a magyar Avasújváros községből a szomszédos románlakta településre, Ráksára költöztetné Avasújváros polgármesteri hivatalát. A szociáldemokrata párti elöljáró azért szeretné átköltöztetni a községi székhelyet a román faluba, mivel a települések két éve népszámlálás útján szerettek volna különválni, és a referendum sikerében bízva Ráksán korszerű infrastruktúrát létesítettek. Idén májusban adták át az országosan is egyedülálló felszereltségű polgármesteri hivatalt és rendőrséget. A lakosság érdektelensége és a referendum sikertelen parlamenti szereplése miatt meghiúsult a terv, így Ráksa lett az egyetlen olyan falu Romániában, amely korszerű épülettel rendelkezik ugyan, de nem községközpont. Avasújváros magyar lakossága azonban ellenzi a tervet. „Avasújváros lakossága nevében kijelenthetem, semmilyen módon nem egyezünk bele a községközpont elköltöztetésébe” – nyilatkozta az egyik helyi román lapnak Majláth Gábor, a Magyar Polgári Párt (MPP) színeiben megválasztott községi tanácsos. Az RMDSZ szerint kompromisszumos megoldás szükséges. Csehi Árpád megyei tanácselnök megállapodott Toma Betea polgármesterrel, hogy a polgármesteri hivatal felújításáig az alkalmazottak egy részét áttelepítik Ráksára, Újvárosban pedig továbbra is fenntartanak egy munkaközpontot az itteni lakosság és a távolabbi falvak, Kőszegremete, Negyhegy, valamint Muzsdaj számára. /Végh Balázs: Községközpont máshol? = Krónika (Kolozsvár), okt. 1./

2008. november 6.

A napokban a Poesis, a Szatmárnémetiben kiadott román folyóirat különdíjjal ismerte el költő Markó Bélát. George Vulturescu költő-főszerkesztő kiemelte, hogy Markó versei nemcsak a magyar, de a román, német és más nyelvű olvasók számára is értéket jelentenek. Szatmár megyében leépül, teret veszít az etnikai alapú voksolás, döntés, írta lap főmunkatársa. Ahhoz, hogy Csehi Árpád megyei tanácselnök 25 ezer szavazattal megverje PSD-s riválisát egy olyan megyében, ahol a magyar lakosság számaránya 37 százalék, nem elég a magyarok nagyobb mozgósítása. Ugyanígy Szatmárnémeti 39 százaléknyi magyar lakossága sem tudott volna 8,5 ezer plusz szavazatot adni Ilyés Gyula polgármester fölényes győzelméhez. Sok ezer román úgy látta, hogy Csehi és Ilyés sokkal jobb, mint a román pártok jelöltjei. Vannak gesztus értékű tettek. A Poesis folyóirat ünnepén megkoszorúzzák a magyar költők szobrait is. Kőszegremetén javítják a református templomot, két román vállalkozó nyolcezer lejt adományozott a javításra. Az Informatia Zilei, a legolvasottabb román lap Szatmárnémetiben rendszeresen és korrekt módon ír a magyar kulturális eseményekről is. Legutóbb fényképes riportot közölt a cikkíró könyvbemutatójáról, miközben „a globalizáció hűséges” szolgája, a Szatmári Friss Újság egy hírben sem említette. /Sike Lajos: Más a módi. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./

2009. szeptember 8.

Kőszegremetén a Széchenyi-ünnepségen Csehi Árpád a Szatmár Megyei Tanács RMDSZ-es elnöke tartott beszédet. Kubik József tanár, az Országos Széchenyi Kör nyíregyházi elnöke Széchenyi személyes példamutatását emelte ki. Erdei D. István parlamenti képviselő ezt azzal egészítette ki, hogy a tiszta erkölcs és a szerénység, ami napjainkban sok politikusból hiányzik, csak még magasabbra emeli Széchenyit, ezért is kell újra és újra megidéznünk. Az ünnepség a falu fölött lévő Domokos-dombon folytatódott, ahol 1861 óta áll a hat méter magas Széchenyi-emlékoszlop, amelyet a legnagyobb veszélyben is meg tudott őrizni a remetei magyarság. A nyolcvanéves Dohi Károly felidézte, hogy tízéves fiúcska volt, amikor a visszavonuló román határőrök le akarták dönteni, hogy helyébe őket dicsőítő emléket állítsanak, de hat lóval sem tudták megmozdítani, mert az „egész falu fogta”. Évente itt rendezik a március 15-i ünnepséget is, lánckerítéssel vették körül, és 2001 óta Zagyva László magyarországi szobrászművész rézdomborítással készült Széchenyi-portréja díszíti az oszlopot. /Sike Lajos: „Tettmagyarok kellenek!” = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 8./


lapozás: 1-30 | 31-33




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998